Április 28-án az olasz származású Szent Gianna Beretta Mollára emlékezünk, aki édesanyaként tett tanúságot Isten és az élet szeretetéről.

 

Gianna Beretta Molla Assisi Szent Ferenc ünnepén, 1922. október 4-én született az észak-olaszországi Magentában, Alberto Beretta és Maria de Micheli tizedik gyermekeként. Október 11-én keresztelték meg a Szent Márton-bazilikában. A keresztségben a Giovanna Francesca nevet kapta. A szülők ferences harmadrendiként gyermekeiket kora ifjúságuktól fogva egyszerű vallásos nevelésben részesítették; közülük hárman később szerzetesi és papi hivatást választottak: Alberto kapucinusként Brazíliába került misszionáriusnak, Giuseppe a bergamói egyházmegye papja, Virginia pedig kanossziánus szerzetesnővér lett.

Gianna 1928. április 4-én, ötévesen volt elsőáldozó, majd 1930. július 9-én részesült a bérmálás szentségében. 

Középiskolai tanulmányai után, 1942-ben előbb a Milánói Egyetem orvosi karára iratkozott be, majd Paviába került, és 1949-ben szerezte meg diplomáját. Egyetemi évei alatt mindennap járt szentmisére és áldozott, gyakran imádkozott az Oltáriszentség előtt, és rendszeresen imádkozta a rózsafüzért is.

Paviában részt vett a Szent Márton-plébánia életében, és bekapcsolódott a kanossziánus nővérek (olaszul Figlie della Carità; FdCC – A Szeretet Leányai) oratóriumi munkájába is. Szerepet vállalt továbbá az Actio Catholica mozgalomban, ahol különös figyelmet fordított a fiatalok nevelésére, a keresztény értékek átadására. Kirándulásokat és különféle programokat szervezett.

1949-ben, orvosi diplomájának megszerzése után folytatta tanulmányait, és 1952-ben gyermekgyógyászati szakvizsgát tett.

1954. december 8-án, Lino Garavaglia újmiséjén találkozott először Meseróban Pietro Mollával, akivel 1955. szeptember 24-én kötöttek házasságot a magentai Szent Márton-bazilikában. Ponte Nuovóban telepedtek le, Pietro Molla villájában, amely közel volt a Jótanács Anyja-templomhoz, ahol Gianna rendszeresen imádkozott és naponta szentmisén vett részt.

Gianna tele volt életszeretettel, örömmel, szerette a színházat, a természetjárást, a zenét és a festészetet.

1956. november 19-én adott életet első gyermekének, Pierluiginak, majd 1957-ben megszületett Maria Zita, 1959-ben pedig Laura. 1961-ben, két vetélést követően Gianna ismét gyermeket várt. Két hónapos terhesen az orvosok rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak méhében. Három lehetőség állt előtte: eltávolítják a daganatot a magzattal és a méhhel együtt, amely azt jelentette volna, hogy Giannának nem születhet több gyermeke; vagy meghagyva a későbbi szülés lehetőségét, abortálják a csecsemőt, és kiveszik a tumort; vagy meghagyják a születendő gyermek életét, és csak a daganatot távolítják el.

Gianna e harmadik, bár legkockázatosabb lehetőség mellett döntött. A műtét sikerrel járt, de Gianna és a magzat élete továbbra is veszélyben volt. Nagy bizalommal fordult azonban Istenhez, egyetlen vágya az volt, hogy egészséges gyermeknek adhasson életet. Annak ellenére, hogy tudta, a gyermek kihordása nehéz lesz, mégis az élet mellett döntött, könyörögve férjének, védelmezze az életet a lehetséges fájdalmas következmények ellenére is.

Pietro később így emlékezett vissza felesége szavaira: „Gianna határozott, de békés hangon beszélt – olyan határozottsággal, amit soha nem fogok elfelejteni.” Ezt mondta: „Ha dönteni kell köztem és a gyermek között, ne hezitálj, válaszd a gyermeket! Mentsd meg őt!”

1962. április 20-án, nagypénteken a monzai kórházba szállították Giannát, ahol először természetes úton szerette volna megszülni gyermekét, azonban nagyszombat reggel császármetszést kellett végrehajtani. Az asszony egészséges kislánynak adott életet, akit Gianna Emanuela névre kereszteltek.

A szülés után pár órával Giannának magas láza lett, és állapota minden kezelés ellenére napról napra rosszabbodott. Szerette volna magához venni az Oltáriszentséget, de állandó és kiszámíthatatlan hányingere miatt csak ajkaival érinthette a Szentostyát.

Kéréséhez hűen hazavitték Ponte Nuovó-i otthonába, ahol április 28-án, szombaton hajnalban elhunyt. Gianna áldozatának és szentségének híre halála után gyorsan elterjedt.

Hite, édesanyai szeretete, amelyet hősies döntése koronázott meg, vezetett 1994-es boldoggá avatásához. Szent II. János Pál ekkor az élet tanújának nevezte Gianna Beretta Mollát: „Tanúságtétele hősies – fogalmazott a Szentatya –, igazi himnusz az élet mellett, ellentétben a mai világban elterjedt mentalitással. Növelje az ő áldozata a bátorságot azokban, akik az élet mellett állnak, annak érdekében, hogy felismerjük minden emberi élet méltóságát a születéstől a halálig…”

Tíz évvel később, 2004. május 16-án II. János Pál pápa a Szent Péter téren öt másik szenttel együtt oltárra emelte Gianna Beretta Mollát. A szertartáson részt vett férje, Pietro Molla és gyermekei, unokái, valamint még élő testvérei.

Pietro Molla így emlékezett vissza szent életű házastársára: „Feleségem végtelen bizalommal viseltetett a Gondviselés iránt. Olyan asszony volt, aki telis-tele volt életszeretettel. Boldog volt, szerette a családját és orvosi hivatását. Szerette otthonát. Szerette a zenét, a színházat, a hegyeket, a virágokat.” A Giuliana Pelucchi által szerkesztett életrajzban Pietro elmondta továbbá: „Minden szép dolgot szeretett, amelyet Isten nekünk ajándékozott. Számomra mindig is egy teljesen hétköznapi asszonynak tűnt, de ahogyan Carlo Colombo atya mondta nekem, a szentség nem csak rendkívüli dolgokban nyilvánul meg. A szentség mindenekelőtt az Isten kifürkészhetetlen terveibe napról napra való beleegyezést jelenti.”

Gianna Beretta Molla lánya, Gianna Emanuela később édesanyja nyomdokaiba lépve az orvosi hivatást választotta. Férje, Pietro 2010-ben hunyt el, 98 évesen. Felesége mellé temették el Meseróban.

Forrás: Stgiannaphysicians.org / Magyar Kurír