Ha a férfiak tisztában lennének azzal, hogy az a pár hetes kis csöppség odabent már egy érző lény, akkor nem mondanák azt a párjuknak, hogy menjenek abortuszra. A nők többsége pedig megtartaná a babáját, ha azt érezné, hogy valaki valóban támogatja. Vajon mi segítene csökkenti az abortuszok számát? A 11 gyerekes Muzslai házaspárt kérdeztük.


Családháló: Napjainkban a szexuális felvilágosítás meglehetősen hadilábon áll. Sok fiatal az interneten vagy a pornófilmekből próbál választ találni kérdéseire, miközben a sok káros információ egyfajta modellként is szolgál számukra. A szülők nem beszélnek eleget gyerekeikkel erről a témáról, a barátok, osztálytársak között pedig mélységeiben, komolyan ciki ezt a témát felhozni. Mi lenne a megoldás?

Muzslai Etelka: Van egy kurzusunk, az intim hétvége, amelynek az egyik részében arról beszélünk, hogyan tanítsuk gyermekeinket a szexualitásra. Nagyon nagy probléma, hogy a szülők egyáltalán nem beszélnek a szexről a gyerekeiknek. Ennek sokféle oka van, az egyik a szégyenérzet, ami valószínűleg azért van, mert velük sem beszéltek a szüleik erről a témáról. Márpedig a szexualitásról kell beszélni - minél korábban, annál jobb, akár már óvodás korban is, természetesen mindig a gyerek saját szintjének megfelelően. Nagyon nagy veszélynek vannak kitéve a gyerekek, és a baj, ami sokszor megesik, gyakran éppen a tudatlanságnak köszönhető. A szülőknek fel kell vállalni a szexualitásról való beszédet, és rá kell döbbenniük, hogy ez többé már nem lehet tabu, már csak azért sem, mert ha ők nem beszélnek róla, a gyerekek meg fogják találni azokat a fórumokat, ahonnan tájékozódhatnak. És ezek az oldalak a legtöbb esetben károsak.

Muzslai Gábor: Valóban jó lenne, ha az iskolákban lenne szexuális felvilágosítás. A legnagyobb gond talán mégis az, hogy kevés az olyan ember, aki hitelesen adná át az információt. Gondoljunk csak bele, milyen példát mutat az a tanár, aki azt mondja, hogy „ne dohányozzatok, mert káros!”, majd a szünetben kimegy és rágyújt az iskola előtt. A szülő az első számú tanára a gyereknek.  Emellett a pedagógusok próbálják ugyan jó irányba terelni a gyerekeket, de mivel sokuk számára is az a meghatározó, amit annak idején otthon láttak, ez nem fog sikerülni. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy megtanítsuk a kurzusokon a szülőket, házaspárokat a szexualitásról beszélni, mert az otthon légkörének megváltozása a kulcs.   

CSH: Pánikroham, feldolgozatlan traumák és gyász, meddőség…ez csupán néhány következménye az abortusznak – mit gondolnak erről?

Gábor: Tudjuk, hogy az abortusznak számtalan testi-lelki következménye van, ezért harcolunk mi is azért, hogy egyre kevesebb magzatelhajtást végezzenek el a világon. Sajnos az orvosok nem adnak részletes felvilágosítást, pedig szerintünk kötelezővé kellene tenni, hogy egy abortuszon gondolkodó nő alapos, részletes felvilágosítást kapjon arról, mi történik, ha valóban megszakíttatja a terhességét – hogy felléphet pánikroham, depresszió, öngyilkossági kísérlet, rémálom, lelkiismeretfurdalás… 

Etelka: És ez nem csak rövidtávon van így: akár 30- 40 év múlva is visszajönnek a negatív gondolatok, és az, hogy vajon milyen lenne ő, ha itt volna. Hogyan nézne ki? Mennyire hasonlítana rám? Mivel foglalkozna?

Gábor: Egy másik életvédő szervezet, a Kiáltás az Életért Egyesület is segít abban, hogy megbocsájtsunk magunknak, és sikerüljön feldolgozni ezt az egész gyászfolyamatot.

CSH: Párkapcsolat és abortusz – ez volt a témájuk a Séta az Életért mozgalom napján. Nőként jogomban áll egyedül dönteni egy ilyen helyzetben? Hiszen sokan vélekednek úgy: az én testem, az én döntésem. Ez valóban így lenne?

Gábor: Visszautalnék az egytest kapcsolatra – amikor egy férfi és egy nő eggyé válik, akkor annak a gondolkodásmódnak kéne létrejönnie, hogy mindenünk közös. Ha két ember eggyé válik, akkor egy lénnyé válik,  és igenis joga van hozzá, hogy beleszóljon abba, hogy a tőle fogant élettel mi legyen. Kell, hogy tudjanak erről kommunikálni.

Etelka: Sőt! Mi azt látjuk, hogy az esetek nagy százalékában a nők meg is tartaná a gyermekét, hogy ha egy támogató férfi állna mellette. Tehát nemcsak a nőket kéne tájékoztatni a következményekről, hanem a férfiakat is. Ráadásul nemcsak a nőkre hat negatívan egy magzatelhajtás, hanem a férfiakra is. Rengeteg férfi azért lesz alkoholista, mert ő akarta a gyermeket, míg a nő nem. A nő pedig azért nem vállalja, mert a férfi nem támogatta… Mindkettőjüket segíteni és támogatni kell abban, hogy megtartsák a babát. Igaz, hogy a nő adja oda a testét, de nem gondolkodhat úgy, hogy ez csak az ő teste, hiszen az a gyermek félig a férfié. Az a gyermek nem jöhetett volna létre, ha nincs a férfi. Ez a gondolkodásmód nagyfokú önzőségre vall.

Gábor: Ezért is szeretnénk, hogy a férfiak számára is legyen abortusztájékoztatás, mert sok férfi tényleg azért nyugszik bele abba, hogy a nő elmegy abortuszra, mert ő is úgy gondolja, hogy az nem az ő teste, nem mondhatja meg, hogy mit csináljon a nő. Nem tudják, hogy ez már egy megfogant élet, sokan azt hiszik, hogy ez csak egy kis valami. Talán, ha sok férfi és nő a kezébe venné azokat a puha kis embriókat, amiket példaként használunk, akkor megváltozna a gondolkodásuk. Látjuk a döbbenetet az arcukon, hogy nem tudták, hogy egy 12 hetes embrió már mekkora. Egyszóval van egy tudatlanság is a háttérben, másrészről ők nem érzik azt, hogy egy új élet van a szívük alatt. Ráadásul sok férfi rendes apakép nélkül nő fel, így nem kapják meg a kellő bátorítást, nem lesznek felelősségteljes, felnőtt férfiak. Elfelejtik, hogy nekik is részük volt abban, hogy az az új élet létrejött.  

CSH: Több fórumon olvastam olyan eseteket, amikor a nőket támogatta a párjuk az abortusz során, utána azonban más lett a kapcsolatuk. Hogyan működhet tovább egy házasság az abortusz után? Hibáztathatjuk-e a másik felet, ha (elvileg) mindketten támogatták a döntést?

Etelka: Szerintünk működhet, de az biztos, hogy a bizalom kissé megreccsen a két fél között, amit utána újra fel kell építeni, mert a lelkiismeret hangjait elfojtják és automatikusan fellép egyfajta bizalmatlanság, ilyenkor pedig segítséget kell kérni a kialakult helyzet feldolgozásához. Ilyenkor nem jó megoldás, ha elválnak útjaik, hiszen a cél az, hogy feldolgozzák a veszteséget. Az a legrosszabb út, ha egy házasság emiatt tönkremegy. A cél az kell, hogy legyen, hogy meggyógyuljanak, közösen talpra tudjanak állni, és többet ilyet ne tegyenek.

CSH: Milyen hasznos tanácsot adnának azoknak, akik most épp abortuszon gondolkodnak?

Etelka: Döbbenetes, hogy a fogantatást követően nagyon rövid időn belül kialakul egy genetikai állomány, a szívet még nem halljuk, de már eldöntött, milyen lesz a baba szeme színe, a testalkata, a körme formája, a tulajdonságai. A szívhangot már a hathetes ultrahangon lehet hallani. Számomra elképesztő, hogy sok orvos, miután meghallja a szívhangot, azt kérdezi a kismamától elsőként: „ és megtartja?” Ezen nagyon sürgősen változtatni kéne. Azt kéne mondani, hogy a legnagyobb örömmel gratulálok, önben egy új élet növekszik, és ha nem tartja meg, akkor nem tudja meg sosem, kit jött volna világra, kivé vált volna.  Gondoljunk csak Arany Jánosra, aki 10. gyermek volt és lehet, hogy egy emberi önzés miatt most kevesebbek lennénk egy ekkora tehetséggel.

Gábor: Ha velem szemben itt lenne most egy várandós kismama vagy pár, akkor beszélgetnék a kapcsolatukról. Megkérném őket, hogy hosszútávon gondolkodjanak, ne a mai kor szemével, ami az „itt és most” alapelvet követi mindenben. Gondoljanak abba bele, hogy döntésük hatással lesz a későbbi életükre, mert lehet, hogy a nő többet nem tud foganni, arra, hogy lelkileg ez mennyire tönkreteszi majd őket és arra, hogy szellemileg meghatározza majd őket. Lehet, hogy pillanatnyilag nehézségnek tűnik a gyermek, de a holnap hozhat pozitív, jó dolgokat és sikereket. Pár év múlva örülni fognak annak, hogy ott totyog előttük valaki, aki kimondja azt, hogy anya és apa. Ha tehetném, Istenről is beszélnék, de nem a haragjáról, hanem a szeretetéről. Mindenképpen arra biztatnám a párokat, hogy ne a most problémáját lássák, hanem a jövő pozitívumait. Egymást támogató gondolatokkal biztassák egymást. Gondoljanak arra, hogy mit veszíthetnek: egy  gyermek alkalmas arra, hogy boldoggá tegye az életünket.

Etelka: Nekünk 11 gyermekünk született, és az első baba nagyon nehéz körülmények közé érkezett. Ez azonban egy pillanatra sem tántorított el attól minket, hogy vállaljuk őt és attól sem, hogy a többiek megérkezzenek. Csodálatosak mindannyian. Én azt tanácsolnám, hogy ne hagyják az emberek, hogy a félelmeik vezéreljék őket, mert az nagyon rossz tanácsadó.

CSH: „Ez a gyerek várhatóan ilyen vagy olyan betegséggel születik. Vállalja?” Van elfogadható indok az abortuszra? Sajnos a XXI. század arról szól, hogy mindenki egészséges és tökéletes legyen. A leendő szülők pedig nem akarnak egy „problémát” a nyakukba.

Etelka: Ha nekem azt mondták volna, hogy az egyik gyermekem beteg, én akkor is megszültem voltam, de ezt a saját életemre vonatkozóan mondom. Ismerek olyan párokat, akik sérült gyermeket nevelnek és mondhatom, hogy áldás számukra az a pici. Annyi szeretetet kapnak tőle, hogy jobb emberré váltak általa, és ők is azt mondják, hogy örülnek, hogy vállalták a babát a betegségével együtt. Rengeteget dolgoztam beteg gyermekek között, ezért biztosan mondhatom: nagyon sokat lehet tőlük tanulni. Úgy gondolom, Istennek ezekkel a gyermekekkel is terve van.  

Gábor: Az önkormányzatok számára ingyenesen elérhetővé tettünk egy füzetet, aminek az a címe, hogy Életre szóló Igen. Ezt a házasulandó pároknak szánjuk, és hasznos tanácsokat adunk, hogy a jegyesek tudják, mire mondanak igent. A rövid kis olvasmány érinti a gyermekvállalást, a házastársi életet, saját tapasztalatokat és problémamagoldást is.

Az önkormányzatok számára ingyen adjuk ezt a füzetet azzal a céllal, hogy a házasságkötési szándékkal jelentkezők részére ajándékként oda adják, hogy elolvassák és együtt átgondolják, hogy mit jelent a házasság és mire fognak igent mondani. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert szeretnénk, hogy a válások száma csökkenjen.

Forrás: Családháló.hu