Paulo Patruno évek óta a szub-szaharai Afrikában fotózik. Témája az anyaság és a gyermekszületés, valamint a körülmények, amelyek között mindez jelen tud lenni.

A Huffington Post nemrég Patruno Birth is a Dream (A születés álom) című filmje kapcsán interjút közölt a fotóssal, amelynek fordítását alább közöljük.

 

Huffington Post: Jó ideje foglalkozik a szub-szaharai Afrikában élő nők, anyák egészségével, körülményeivel. Más országokban is tervezi feldolgozni ezt a témát? Vannak olyan helyek, ahol mindenképpen szeretne fotózni ugyanerről?

Paolo Patruno: Amikor elkezdtem a Birth is a Dream-projektet, a célom az volt, hogy dokumentáljam és ráirányítsam a figyelmet arra, milyen rossz körülmények között élnek az afrikai anyák, és milyen sokszor övezi tragédia a gyermekek születését. Napról napra, évről évre többet tanultam erről a témáról, és természetesen rádöbbentem, hogy az anyák rossz egészségi állapota globális probléma, amely minden fejlődő országban jelen van. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az Egyesült Államokban a legmagasabb az anyai halálozás aránya a fejlett országok között. Éppen ezért jelenleg azon dolgozom, hogy a Birth is a Dream-projektet az Államokban is megvalósítsam.

HP: Hogyan változtatták meg Önt az afrikai évek?Mi az, amit jó lett volna már akkor tudni, amikor nekikezdett a fényképezésnek ezeken a Isten háta mögötti helyeken?

PP: Egy férfi fotós számára nem is lehetne nagyobb kihívást jelentő témát találni, mint az afrikai anyák egészségi állapota. Férfi vagyok, fehér férfi, egy fehér férfi fényképezővel a kezében, aki épp a legintimebb, legprivátabb pillanatait igyekszem elkapni egy nő életében. Úgy gondolom, a Birth is a Dream nem változtatott meg, de egyértelműen erősítette elköteleződésemet a nők, és az őket érintő témák iránt.

HP: Mit gondol, mi az, amiben az Ön munkája más, mint a többi fotósé, vagy dokumentumfilmesé, akik hasonló témákat dolgoznak fel?

PP: Sok ilyen munkát láttam már másoktól. Nagyon szeretem például Lynsey Addario fotóit, amelyeket Sierra Leonéban készített. De erről a témáról leginkább nők szoktak fotózni, én pedig férfiként vágtam bele ebbe az évek óta tartó, és még most is zajló, nagyon személyes hangvételű projektbe. 2011 óta dolgozom a Birth is a Dreamen. Teljes mértékben magam finanszírozom a munkát, de időközben több kampánnyal és civil szervezettel is elkezdtem együttműködni. Ilyen pl. az AMREF Canada, vagy a Save the Children for Every One-kampány Malaviban és Mozambikban. Az anyák egészségi állapota hatalmas téma, és nagyon sok még a feldolgozatlan terület.

HP: Mi a legfontosabb dolog, amit megtanult, miközben szüléseket dokumentált Afrikában?

PP: Talán az, hogy milyen elképesztően magas kockázatot jelent afrikai nő életében a gyermekszülés. Malaviban a terhesség szó azt is jelenti: „élet és halál között”. A nők legnagyobb része tökéletesen egyedül csinálja végig a 9 hónapot és magát a vajúdást, a szülést is. Európában és az Egyesült Államokban a gyermekvárás és a szülés örömteli, csodálatos időszak, amelyet jó esetben sokan támogatnak és segítenek. Afrikában azonban egészen más a helyzet: alig láttam olyat, hogy egy nőt bármilyen módon segített volna a férje, az élettársa. Leginkább nők segítik egymást, de sokszor még ők sem, és a várandós anyák egyedül érkeznek a kórházba, aztán egyedül is térnek haza az újszülöttel. Amikor tehát megrázó fotókat látunk az afrikai anyákról, nem csupán a rendkívüli szegénységet, a rosszul felszerelt kórházakat, a fizikai fájdalmat kell látnunk, hanem azt is, hogy mindebben a nők tökéletesen magukra vannak hagyva.

HP: Nagyon sok fotót készített vajúdó, szülő nőkről. Megmutatta ezeknek az anyáknak a felvételeket? Hogyan reagáltak a képekre?

PP: Amikor egy vajúdó anyát fotózok, mindig igyekszem a lehető legészrevétlenebb maradni, hogy minél kevésbé zavarjam meg ennek a csodálatos folyamatnak az intimitását. Amikor megszületik a baba, kimegyek a szobából, de ha van lehetőségem ugyanabban a kórházban maradni pár napot, általában meglátogatom a fotózott anyákat szülés után, és megmutatom nekik a fotókat, főleg azokat, amiket már az újszülöttel a karjaikban készítettem. Mivel sokszor nincs közös nyelv, amin beszélni tudnánk egymáshoz, a fotók jelentik a kapcsolatot velük. Nagyon jó érzés, amikor látom a boldogságot a szemükben a fényképek láttán.

HP: Miért érzi fontosan, hogy minél többen lássák ezeket a fotókat?

PP: Úgy vélem, az afrikai anyák egészségi állapot az egyik legfontosabb szociális téma Afrikában: egy afrikai nő élete során 5, 8, de akár 10 gyermeket is szülhet. Ha ehhez hozzávesszük ezeknek az asszonyoknak az áltag élettartamát, kiszámítható, hogy egészen fiatal lányként válnak anyává, amiből egyértelműen következik, hogy az első pillanattól veszélyeztetettnek számítanak. Egy anya halála olyan tragédia, ami egész családokat, közösségeket érint. Ha egy anya meghal, veszélybe kerül a kisbabája, a kisgyermekei élete is. Ezért érzem kötelességemnek, hogy fotóimmal ráirányítsam a figyelmet erre az óriási problémára és tudatosítsam az emberekkel, mi is történik az afrikai nőkkel nap mint nap.

Forrás: csaladhalo.hu